Iskolánk története

Császártöltés község 1743-ban kelt alapító levelében a kalocsai érsek uralmához tartozó területeken ez időben csak néhány magyar család élt. Patachich Gábor kalocsai érsek német honból származó telepeseket hozatott be, akik az akkor még mocsaras területeken virágzó szőlőkultúrát teremtettek. Az érsek 1754-ben imaházat építtetett a betelepülőknek. Valamivel később az 1762-ben épült új iskolaépületben hivatalosan is megindult a gyermekek oktatása. Az első tanító Schille Ádám volt, aki nagy lelkesedéssel és szeretettel, kezdetben, saját otthonában, német nyelven oktatta a gyerekeket betűvetésre és a számolás alapjaira. Neki és az őt követő pedagógusoknak igen nehéz dolga volt, hiszen a gyerekek csak szinte télen jártak iskolába. Szent György napjától, mindenszentek napjáig szüleiknek segítettek a mezőgazdaságban. A falu második tanítója Schütz György, a harmadik Wutsing Ádám volt, aki 36 évig tanított Császártöltésen. Őket 1844-től Kuhl János követte a katedrán. Érdekesség, hogy a falu mindenkori tanítója a katolikus templomban a sekrestyési és kántori feladatokat is ellátta. 1845-ben a falu elöljárói, tekintettel a nagy gyermeklétszámra megszervezték a II. tanítói állást is.

Érdekes adat 1876-ból, mely szerint az elemi népiskolában 96 fiú és 82 lány van. Az iskola tannyelve a német és a magyar volt. 1885-ben megszervezésre került a III. és IV. tanítói állás. 1892-ben az iskolaszék elhatározta, hogy a tanítás nyelve magyar legyen. A német nyelvre, mint kisegítő nyelvre ezután is szükség volt, hiszen a tanulók első osztályban úgy lépték át az iskola küszöbét, hogy nem tudtak magyarul.

Néhány adat az akkori létszámokról:

Dátum	Tanköteles létszám	Gazd. ism. iskola létszáma
1880	173	92
1890	352	129
1900	303	135
1902	350	118
1910	391	135

1909-ben a község megszervezte az V. tanítói állást is. Ekkor megépült az iskola 5. tanterme is. Akkori tanítók: Zala Sándor, Stadler Dezső, Balaton József, Walter Mária, Epres Márton.

1922-ben szükségessé vált további VI. VII. VIII. tanítói állások megszervezése is. A tantestület tagjai ekkor Stadler Dezső, Epres István, Gönczi József, Dencsák László, Epres (Eppler) József, Szálas Béla, Rodenbücher Mária és Bánáti (Brecska) Miklós voltak. Az oktató munka színvonala látványosan fejlődött.

A vallási és közoktatási miniszter 1923. augusztus 24-én megjelent rendelete alapján, a nemzetiségi népiskolákban, így Császártöltésen is három különböző típusból, A,B,C-ből választhattak aszerint, hogy az érdekeltek az anyanyelven való oktatást milyen mértékben igényelték. A tanárok igyekeztek tisztán magyar nyelven oktatni azokat a tanulókat, akik német anyanyelvet beszélve kerülnek az iskolába. A tanulás a következőképpen folyt: A tanító németül kérdezett, majd a választ elmondta németül, majd magyarul is. Így a tanulók többsége az 1. osztályt befejezve némiképp megtanulta a magyar nyelvet is. A vegyes lakosságú községekben, így Császártöltésen sem állt rendelkezésre elegendő számú nemzetiségi nyelvet anyanyelvi szinten beszélő tanár. Budapesten német nyomásra 1937-38-as iskolaévtől kezdve német nyelvű tanítói továbbképző tanfolyamot állítottak be.

1940-ben megkezdődött a kiscsalai külterületi iskola építése, melyben egy évre rá megindult Epres János vezetésével az oktató munka.

Községünkben 1941-ben kezdődött meg a régi iskolaépület helyén az új, emeletes 9 tantermes iskola építése. Átadására 1943-ban került sor.

A 700/1941. M.E. rendelet több változást hozott az iskolákban az anyanyelvi oktatás védelmében. Ennek hatására 1941-42-es tanévben kisegítő nyelvként hivatalosan is bevezetésre került a felső tagozaton a német nyelv oktatása. A német nyelvet Bánáti Miklós tanította. A Bács-Kiskun megyei önkormányzat 1998-ban településünk története szempontjából is érdekes dokumentumot tett közzé, melyben az 1943/44-es tanév magyarországi nemzetiségi népiskolái szerepelnek. Ebben a dokumentumban iskolánk, mint a nemzetiségi nyelvet kisegítő nyelvként oktató nemzetiségi népiskola szerepel (korábbi C változat). Az 1943-44-es tanévben a 425 tanulóból 317 magyar, 108 német anyanyelvű. A jelentés szerint 75 tanuló részesül német nyelvoktatásban. A németet tanulók száma tanév végére elérte a 190 főt az V-VII. évfolyamon.

1944-től ’46-ig két tanéven keresztül szünetel a német nyelv oktatása. 1946-tól a szülők kérésére szabadon választható tantárgyként újra oktatják a német nyelvet heti 3 órában. A 455 tanulóból 75 vesz részt a tanórákon.

1947-ben mintegy 150 személyt telepítettek ki Németországba a potsdami egyezmény hatására. Ennek következtében nyilvános helyen senki sem mert németül beszélni, így a gyermekeiket sem meg a sváb nyelvre. A hagyományos családmodell szétesése miatt a gyerekeknek nem volt módjuk a nagyszülőktől megismerni a hagyományokat, átvenni őseik nyelvét.

A Minisztertanács 1950 márciusi rendelete „minden tekintetben egyenlő jogú” állampolgároknak ismerte el a magyarországi német kisebbség tagjait. Ezen legfőbb politikai és jogi akadályok megszüntetése után, 1951-52 tanévtől kezdődően kerülhetett sor a német nemzetiségi oktatás megszervezésére, és a német nemzetiségi iskolahálózat kiépítésére. Bánáti Miklós szerint Császártöltésen 1952-ben, mégpedig a II. félévben, február 4-én a megyei tanügyi hatóság szorgalmazására indult be a német nemzetiségi oktatás újra hivatalosan is. Kezdetben csatlakozó órákban, nehéz körülmények között, kevés tankönyvvel, szemléltető eszközzel folyt az oktatás.

1957-től az első osztályba felmenő rendszerrel bevezetésre került a nemzetiségi német nyelv oktatása. A nyelvet tanulók aránya elérte az 52%-ot is. A szülőknek az 1 osztályba lépéskor kellett nyilatkozni hogy gyermekük tanuljon-e német nyelvet. Kimaradni csak az igazgató engedélyével lehetett. Alsóban heti 3, felsőben heti 4 órában történt a tantárgy oktatása.